Vizváry Vilmos

Vizváry Vilmos 1887. október 16 – án született Nagymegyeren. Tanítóképzõt végzett. 1909 – tõl  1913 – ig a csallóközaranyosi református keresztény elemi népiskola igazgató kántortanítója, 1913 – tól 1945 – ig a csallóközaranyosi népiskola igazgató tanítójaként működött. Ezen közel négy évtizedre kiterjedő idő alatt felbecsülhetetlen munkát végzett. A napi tanításon kívül kivette részét a közösség munkájából is. 1917 – ben megszervezte a Hangya fogyasztási szövetkezetet, létrehozta az iskolai hitelszövetkezetet, tagja volt az 1918 – ban megalakult Nemzeti Tanácsnak, 1921 – től 1932 – ig a komáromi tankerület általános tanítóegyesületének elnöki tisztét töltötte be. Számos mintatanítást és pedagógiai értekezést tartott. 1925 – ben kiadta az olvasmánytárgyalások vezérkönyvét. A tanügyi hatóság megbízásából ellátta a tankönyveket bírálatával és felülvizsgálatával. Iskolai élelmezési állomást szervezett. Az élelmezési állomáson a téli időszakban naponként 100 – 150 szegény gyermek kapott ebédet. Vezette a községi könyvtárat közel 25 évig. Négyszólamú férfi énekkarával három országos hangversenyen vett részt. Mindemellett a református egyház orgonistája, kántora és egyházi jegyzője is volt.

Aztán jött a nehéz és kemény 1945 – ös esztendõ. A csehszlovák katonaság 1945 – ben Vizváry Vilmost magyar volta miatt állásából fizetés és nyugdíj nélkül elbocsátották. Amit kertjében megtermelt abból kellett élnie 3 éven keresztül, egészen kitelepítésükig. Így ír errőll 1949. augusztus 3 – án kelt életrajzában:

„1948. évi november hó 27 – én áttelepítésre jelölt ki a vegyesbizottság a magyar – szlovák lakosságcsere egyezmény keretében. 1948. december 13 – án váltam meg hőn szeretett szülőföldemtől, Csallóköztől, és 40 évi tanítói működésem helyétől Csallóközaranyostól. Fájó szívvel vettem kezembe a vándorbotot. Némi vigaszt az a tudat adott, hogy a magyar testvéreim közé jövök, ahol szaktudásomat és képességeimet újra szolgálatba állíthatom."

Sajnos Vizváry Vilmosnak az 1949 – ben bekövetkező fordulat következtében ebben a reményben is csalódnia kellett. Az áttelepülést követően félévet taníthatott Pilisvörösvárott, de az új rend már nem tartott igényt a szolgálataira. Pilisvörösvárról 1949 nyarán Alsógödre költözött. Munkát is sikerült találnia, nyugdíjasként az alsógödi termelőszövetkezetben dolgozott könyvelőként 1957 – ig. Alsógödre költözéstől ő volt a református egyház alsógödi imaházának kántora. 1959. augusztus 30 – án húnyt el.